Tartalom
- szakaszában
- 1. rész: Felkészülés az impulzus-oximéter használatára
- 2. rész Impulzus-oximéter használata
Az Pulse Loxymetry egy egyszerű, megfizethető, nem invazív eljárás a vér oxigénkoncentrációjának (vagy oxigéntelítettségének) mérésére. Az oxigéntelítettségnek mindig nagyobbnak kell lennie, mint 95%. Az oxigéntelítettség azonban alacsonyabb lehet, ha légzési vagy veleszületett szívbetegsége van. Az impulzus-oximéter segítségével megmérheti a vér oxigéntelítettségének százalékát. Ez egy rögzíthető érzékelő, amelyet a test egy vékony részére, például a fülhártyára vagy az orrára kell helyezni.
szakaszában
1. rész: Felkészülés az impulzus-oximéter használatára
-
Meg kell értenie a vér és az oxigén kapcsolatát. Az oxigént a tüdő inspirálja. Ezután átjut a vérbe, ahol nagy részét a hemoglobin rögzíti. A hemoglobin egy olyan vörösvérsejtekben található protein, amelynek szerepe az oxigén szállítása a véráramban a test más szöveteibe. A testünk így kap oxigént és a működéséhez szükséges tápanyagokat. -
Meg kell értenie ennek az eljárásnak az okait. Az impulzus-oximetriát számos okból mérik a vér oxigéntelítettségének mérésére. Gyakran használják műtétekben és más olyan beavatkozásokban, amelyek betegek szedációját is magukban foglalják (például bronchoszkópia) és az oxigénellátás beállítását. Az Pulx Oximeter segítségével megtudhatjuk, szükség van-e a kiegészítő oxigénellátás beállítására, hogy a tüdő gyógyszerek hatékonyan működnek-e, vagy hogy meghatározzuk a beteg toleranciáját a megnövekedett tüdőaktivitás mellett.- Orvosa az impulzus-oximetriát is javasolhatja, ha mesterséges légzőkészüléket használ, alvási apnoe vagy olyan súlyos egészségügyi problémája van, mint például szívroham, pangásos szívelégtelenség, bronchopulmonalis betegség. krónikus obstruktív (COPD), vérszegénység, tüdőrák, asztma vagy tüdőgyulladás.
-
Meg kell értenie az impulzus-oximéter működését. Az oximéterek a hemoglobin fényelnyelő képességét és az artériák véráramának pulzáló jellegét használják a vér oxigénszintjének mérésére.- A szondának nevezett eszköz fényforrással, fénydetektorral és mikroprocesszorral van felszerelve, amely lehetővé teszi az oxigénben gazdag hemoglobinok és az oxigénben szegény hemoglobinok közötti különbség kiszámítását.
- A szonda egyik oldalán kétféle típusú fényforrás található: infravörös és piros. Mindkét típusú fény a test szövetein keresztül jut a fényérzékelőhöz a szonda másik oldalán. Az oxigénnel telítettebb hemoglobin jobban elnyeli az infravörös fényt, míg az oxigénmentes hemoglobin jobban elnyeli a vörös színt.
- A szonda mikroprocesszora kiszámítja a különbséget, és az információt numerikus értékké konvertálja. Ezt az értéket használják majd a vérben lévő oxigén mennyiségének meghatározására.
- A relatív fényelnyelési méréseket másodpercenként többször kell elvégezni. Ezeket a méréseket a gép feldolgozza, hogy 0,5-1 másodpercenként leolvasást nyújtson. Az átlagot az elmúlt három másodpercben kapott értékek alapján számítják ki.
-
Ismernie kell az eljáráshoz kapcsolódó kockázatokat. Az impulzus-oximetriával kapcsolatos kockázatok általában minimálisak.- Ha hosszú ideig oximétert használ, a szonda felhelyezésekor szövetkárosodást észlelhet (például az ujjára vagy a fülére). Ragasztószondák használata esetén a bőrirritáció előfordulhat.
- Az egészségi állapotától függően más kockázatok is lehetnek, ha például egy adott betegségben szenved. Forduljon orvosához, ha bármilyen problémája merül fel az eljárás megkezdése előtt.
-
Válassza ki az igényeinek megfelelő pulzus-oximétert. Sok különböző típusú impulzus-oximéter létezik. A legnépszerűbbek a hordozható zseb-oximéterek és az ujjfogókkal rendelkező oximéterek.- Hordozható pulzus-oximétereket talál különféle üzletekben, például parafarmaciákon, szupermarketekben vagy az interneten.
- A legtöbb pulzus-oximéter érzékelője olyan, mint a ruhacsipesz. Vannak ragasztószondák is, amelyeket az ujjra vagy a homlokra kell helyezni.
- Fontos a megfelelő méretű szondák kiválasztása gyermekek és csecsemők számára.
-
Győződjön meg arról, hogy a mérő töltött. Csatlakoztassa a készüléket egy földelt aljzathoz, ha az oximéter nem hordozható. Ha nem, akkor először kapcsolja be, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az akkumulátor megfelelően fel van-e töltve.
2. rész Impulzus-oximéter használata
-
Határozza meg, hogy szüksége van-e egyetlen mérésre vagy folyamatos figyelésre. Az első esetben a tesztet követően el kell távolítania a szondát. -
Távolítson el minden, ami elnyelheti a fényt a mérési terület közelében. Például, ha a loximétert az ujjára kívánja tenni, fontos, hogy elkerüljünk minden, ami fényt képes elnyelni (például szárított vért vagy körömlakkot), hogy elkerüljük a háttérzajt a mérések során. -
Melegítse fel azt a helyet, ahol rögzíti a szondát. A hideg megnehezítheti az infúziót, vagy lecsökkentheti a vérkeringést, ami a loximéter leolvasási hibáit okozhatja. Az eljárás megkezdése előtt ellenőrizze, hogy az ujja, a fül vagy a homlok szobahőmérsékleten van-e vagy kissé melegebb-e. -
Távolítson el minden lehetséges interferenciaforrást. Túl sok környezeti fény, amelyet például a függőleges világítás, a fényterápiás világítás vagy az infravörös sugárzók okozhatnak, "elvakíthatja" a fényérzékelőt és torzíthatja az eredményeket. Oldja meg a problémát úgy, hogy visszahelyezi az érzékelőt, vagy elrejti törülközővel vagy takaróval. -
Mosson kezet. Ez csökkenti a mikroorganizmusok és a testváladékok átvitelének kockázatát. -
Helyezze vissza a szondát. A szonda általában az ujjhoz kapcsolódik. Kapcsolja be a loximétert.- A szondát a fülgombra vagy a homlokra is helyezheti, bár a kutatások szerint a fülgömb nem megbízható hely az oxigéntelítettség mérésére.
- Ha az érzékelőt az ujjára helyezi, a kezének a mellkasán kell a szív mellett nyugodnia, nem pedig az ujját a levegőben (ezt általában a betegek végzik). Ez segít minimalizálni a mozgásokat.
- Minimalizálja a mozgásokat A mérési hibákat leggyakrabban az okozza, hogy a beteg túl sokat mozog. Az egyik módszer annak ellenőrzésére, hogy a mozgás nem befolyásolja-e a méréseket, annak ellenőrzése, hogy a megjelenített pulzus megegyezzen-e a manuálisan mért pulzusszámmal. Nem szabad, hogy percenként 5 ütésnél nagyobb különbség legyen.
-
Olvassa el a méréseket. Az oxigéntelítettséget és az impulzust másodpercben fejezik ki egy világos képernyőn. A 95–100% közötti arány általában normálisnak tekinthető. Ha az oxigénszintje 85% alá esik, keresse fel orvosát. -
Kövesse nyomon a méréseket. Nyomtassa ki az eredményeket és / vagy töltse le számítógépére, ha az oximéter ezt a lehetőséget kínálja. -
Ha a loxymérő hibát okoz, oldja meg a problémát. Ha úgy gondolja, hogy az eszköz mérése pontatlan vagy pontatlan, különféle lehetőségek állnak rendelkezésre.- Győződjön meg arról, hogy nincs-e interferencia (a környezetetől vagy a test azon részétől, ahol megmérte).
- Melegítse és dörzsölje meg a bőrt.
- Vigyen fel egy helyi értágítót, amely elősegíti az erek tágulását (pl. Nitroglicerin krém).
- Próbáld meg a mérést a test egy másik területén elvégezni.
- Próbáljon meg egy másik szondát és / vagy más oximétert.
- Ha továbbra sem biztos abban, hogy az oximéter működik-e, keresse fel orvosát.