Hogyan lehet különbséget tenni a rugalmas nemzetközi jog és a kemény nemzetközi jog között?

Tartalom

• szakaszában
• Az 1. rész meghatározza a nemzetközi megállapodás jogi kötelezettségeit
• 2. rész A nemzetközi megállapodás tartalmának elemzése
• 3. rész A nemzetközi megállapodás értelmezésének és alkalmazásának megértése

Ebben a cikkben: egy nemzetközi megállapodás jogi kötelezettségeinek meghatározásaA nemzetközi megállapodás tartalmának elemzéseA nemzetközi megállapodás értelmezésének és alkalmazásának bevezetése12

Az ügyvédek időnként szigorú vagy nem kötelező érvényű törvényt alkalmaznak, amikor a nemzetközi jogra utalnak. Ha érdekli a nemzetközi politika, tanulmányai vagy általános kultúrája, gyakran nehéz különbséget tenni e két jog között. Az ügyek további bonyolítása érdekében egy nemzetközi megállapodás olyan szuverén államokat von be, amelyek rendelkeznek saját törvényekkel, és meghatározásuk szerint egyetlen multilaterális megállapodás sem tekinthető kemény törvénynek, sem pedig rugalmasnak. Ha azonban egy nemzetközi megállapodást olvasunk, akkor néhány használt kifejezés felhasználható annak osztályozására. Ha megérti a megállapodás betűjét és szellemét, a nemzeti jogszabályok fényében, akkor jobban megérti, hogy a világ melyikben vagyunk.

szakaszában

Az 1. rész meghatározza a nemzetközi megállapodás jogi kötelezettségeit

1. 
   

   
   Egyértelműen azonosítsa a dokumentum típusát. Egyszerűen fogalmazva: a „kemény” jogszabályok jogilag kötelező erejűek, amely a „puha” jogszabály esetében nem igaz. A nemzetközi jogtudósok körében vita folyik arról, hogy egy nem kötelező érvényű megállapodást törvénynek lehet-e nevezni. Ennek ellenére néhány megállapodást automatikusan kemény törvénynek tekintünk.
   • A nemzetközi szerződések lényegében az utóbbi kategóriába tartoznak. Ha egy ország ratifikál egy szerződést, akkor az ország törvényei tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a szerződéstel, azokat módosítani vagy hatályon kívül kell helyezni annak érdekében, hogy megfeleljenek a szerződésben előírt új törvénynek.
   • Franciaországban a szerződések és megállapodások ratifikálása leggyakrabban a Parlament feladata, még akkor is, ha a köztársasági elnök írja alá őket. Leggyakrabban, amikor nincs vita, a francia parlament a nemzeti jogot helyesbíti annak érdekében, hogy a szerződést ratifikálni lehessen.
   • Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatai a Charta 25. cikkével összhangban minden ENSZ-tagországot jogilag kötelezőek.

2. 
   

   
   
   
   Határozza meg a megállapodás korlátozásának mértékét. A nemzetközi megállapodás kikötéseit elolvasva azt a következtetést vonhatja le, hogy kemény törvény, ha a kikötések száma sok és technikailag fejlett.
   • Amikor egy ország aláír egy nemzetközi megállapodást, akkor az kedvező, és úgy tűnik, hogy időközben nem kell felmondni. Még akkor is, ha a kikötések kevés és szövegesek, technikailag egyértelmûek, azt mondhatjuk, hogy ez a megállapodás kemény törvény.
   • Az emberi jogokkal vagy tágan meghatározott területekkel foglalkozó szerződéseket "egyezményeknek" nevezzük. Ezek a megállapodások jogilag kötelezőek az aláíró ország számára, csakúgy, mint a nemzetközi szerződések, még akkor is, ha az e pontatlan és nem túl részletes.
   • Egy ország nagyon jól aláírhatja a szerződést, miközben fenntartásokat tehet bizonyos kérdésekben. Ezért ezek a fenntartások mentesítik az országot a megállapodás alkalmazásától ezekben a kérdésekben.
   • A kötelező érvényű záradék nélküli nemzetközi megállapodások nem kötelező erejű vagy nem kötelező erejű törvények. Egyes megállapodások első látásra kötelezőnek tűnnek, de néha vannak felfüggesztő záradékok: az ország vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodást, de fenntartja a jogot, hogy bizonyos feltételek mellett ne alkalmazza azt.

3. 
   

   
   
   
   Tanulja meg néhány nem kötelező érvényű megállapodás felismerését. Ezeknek nincs kötelező jellege, de konkrétan az érintett ország bel- és külpolitikáját alakítja. Függetlenül attól, hogy egy nemzetközi megállapodás jogilag kötelező érvényű-e vagy sem, létezik, de az a kúptól és a tartalomtól függ, vagyis az egyes aláíró országok többé-kevésbé barátságos nyomása másokra, kevésbé hajlandóak tiszteletben tartani azt.
   • Néhány nemzetköziek lehetnek kötelezőek mások számára, mások számára nem. Így egy adott esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEE) minden döntése kötelező az érintett országok számára. Az elvégzett mosás azonban befolyásolhatja egy másik szervezetet vagy bíróságot, amelynek hasonló esetet kell vizsgálnia.
   • A rugalmas, nem kötelező érvényű többoldalú megállapodás tehát nagyon jól elfogadható alapelveket jelenthet sok ország számára, de nem alkalmazható egy adott alkalmazási pont miatt. Mindazonáltal az ilyen ellentmondásos megállapodások később nagyon jó alapul szolgálhatnak a kötelezőbb érvényű megállapodásokhoz.
   • Egy olyan ország, amely egyetért a szerződés elvével, de megtagadja annak ratifikálását, nagyon később elfogadhatja ezt az elvet annak érdekében, hogy beépítse a nemzeti jogszabályaiba.

2. rész A nemzetközi megállapodás tartalmának elemzése

1. 
   

   
   Keresse meg az adott megfogalmazást. A szigorú törvény a technikai szótárt használja, pontosabb, mint a nem kötelező érvényű törvény szótára, amely jobban megfelel a nagy alapelveknek, mivel az alap több mint a forma számít.
   • Ennek az ígéretes írásnak kettős célja van: tisztázni az egyes korlátozásokat és megakadályozni minden tendenciális értelmezést.
   • A kemény megállapodásokat egy speciális jogi nyelven írják (és lefordítják az érintett országok nyelvére), így egy aláíró ország nem kerülheti meg a megállapodást egyértelmű mondat (vagy szó) fordulásakor. Nem hivatalos diplomáciai értelemben ezt "ajtók és ablakok bezárása" -nak nevezik!

2. 
   

   
   Fontos fontos, de ellentmondásos szavakat. Vannak szavak és képletek, amelyek házi feladatot hoznak létre, míg mások pusztán ösztönzők. Tehát a "kötelező" vagy "kötelező" kötelezettségvállalásra, míg a "lehet" nem jelent korlátozást.
   • A kemény megállapodások előírásokat vagy kötelezettségeket tartalmaznak, amelyeket minden aláíró országnak tiszteletben kell tartania. Leggyakrabban a megállapodás szankciókat vagy megtorló intézkedéseket tartalmaz az ország ellen, amely nem tartja tiszteletben a meghatározott ütemtervben vállalt kötelezettségeit.
   • Ezzel szemben egy rugalmas megállapodásban számos dolgot kell megtenni, különösebb késedelem nélkül és a megállapodás keretein belül, de semmit nem írnak elő.
   • Egy megállapodás nagyon megkövetelheti az államoktól, hogy egy adott időn belül tanulmányozzanak egy adott problémát és javasoljanak megoldásokat. Nincs kötelezettség, nem várnak konkrét intézkedéseket: a rugalmas törvény keretein belül van.

3. 
   

   
   Jelölje meg a fontos kifejezéseket. Lásd még azt is, hogyan definiálják őket a megállapodás kúpjában. A nemzetközi megállapodáshoz csatolt dokumentumok olyan nyelvet használnak, amelyet a diplomaták, az állam- és kormányfők, valamint a legfontosabb gazdasági és pénzügyi döntéshozók képesek lesznek értelmezni. A használt nyelvnek köszönhetően elmondható, hogy egy nemzetközi megállapodás szigorú törvény alá tartozik-e vagy sem.
   • Ha a használt kifejezéseket értelmezni kell, akkor a megállapodás inkább ösztönző jellegű. Másrészről, ha a fogalmak pontosak vagy akár definiáltak is, akkor a kemény jogszabályok összefüggésében vagyunk. Például a dzsemekről, zselékről és gyümölcslepényekről szóló 2001/113 / EK európai irányelv 12 oldallal rendelkezik!
   • Az összes szigorú törvény nem olyan részletes. Például az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem határozza meg az "embertelen és megalázó bánásmód" fogalmát. Minden ország a fogalmat saját jogszabályainak fényében értelmezi.
   • Ha egy kifejezést pontosan meghatároznak, akkor az a értelmező kívánságától eltérő értelmezési lehetőség van. Néhány ország azonban a megadott meghatározás elutasítása nélkül rugalmasabb nemzeti törvényt szavazhat, amelyben a kifejezés értelmezése egyidejűleg létezik.

3. rész A nemzetközi megállapodás értelmezésének és alkalmazásának megértése

1. 
   

   
   Tudja meg, ki tudja értelmezni a megállapodást. Általában a kötelező érvényű megállapodások esetében ez a hatáskör egy független, harmadik fél intézményéből fakad. A rugalmas jogszabályok érdekében magukat az aláíró országokat terhelik.
   • Ezek a független hatóságok a felhatalmazáson keresztül értelmezik a megállapodást, végrehajtják azt és megoldják a konfliktusokat, lényegében az összes kötelező érvényű rendelkezést. Például az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi tengerjogi egyezményében (UNCLOS) egy Nemzetközi Tengerjogi Bíróságot (ICLT) hoznak létre, hogy kipróbálhassa azokat a különféle eseteket, amelyekre egy másik tagállam felhívta a figyelmét.
   • Leggyakrabban e nemzetközi bíróságok döntései csak az elítélt felekre nézve kötelezőek.

2. 
   

   
   Keresse meg a megállapodás alkalmazásának mechanizmusait. A nemzetközi megállapodást szükségszerűen be kell építeni az aláíró országok jogi körébe, és ebben a pillanatban kezdődik a nehézségek, még a kudarcok is. Az országok megvédik szuverenitásukat, még akkor is, ha nemzetközi megállapodásokat írnak alá. Ezért, még ha a megállapodás is kötelező érvényű, még mindig van bizonyos gyengesége annak alkalmazásában, mivel minden ország képes megkerülni kötelezettségeit.
   • Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya (1945) szerint a tagállamok felkérhetik a Biztonsági Tanácsot arra, hogy kényszerítse az országot egy aláírt megállapodás végrehajtására, többek között erő alkalmazásával (Kék sisakok). Ez minden bizonnyal a világ legerősebb korlátozó mechanizmusa.
   • Számos nemzetközi jogi szakértő úgy véli, hogy a legtöbb nagyobb megállapodás a rugalmas törvény hatálya alá tartozik, mivel kevés hatékony visszatartó intézkedés létezik.

3. 
   

   
   Nézze meg, vajon a megállapodás megköveteli-e intézményt, hogy éljen. Ez utóbbi speciálisan akkor is létrehozható, ha már létezik.
   • Kevés szervezet, például az Európai Unió, akkor dönthet úgy, hogy saját intézményeivel rendelkezik (Bizottság, parlament).
   • A kötelező érvényű megállapodások olyan intézményeket írnak elő, amelyek hatalommal bírnak azok végrehajtására. Így az Emberi Jogok Európai Egyezményét az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEE) értelmezte és alkalmazza.